Biztos vagyok benne, hogy hazudtál már, sőt abban is, hogy neked is hazudtak már. és az igazság az az, hogy fognak is.

A kérdés csak az, hogy észreveszed-e.

A hazugság az emberhez tartozik.

Evolúciós szempontból fontos szerepet töltött be abban, hogy közösségeket alkossunk, így megvédjük egymást, és biztosíthassuk a tűlelésünket. 

Sokszor a hazugság segített egy-egy konfliktus elkerülésében, illetve azok, akik kepések voltak hazudni, hatékonyabban is irányítottak az egész törzset.

Már 5 hónapos korban találkozhatunk megtévesztéssel.

Kisbabák sírást imitálnak, hogy figyelemhez juthassanak. 
Ha odafigyelünk, láthatjuk azt,, hogy időnként abbahagyják a sírást, és körbenéznek, hogy figyel-e rájuk valaki.
Ilyenkor a sírás célja a figyelemfelkeltés, és csak akkor folytatják, ha van hozzá közönség is.

Egy éves korban már elhallgatunk dolgokat 2 éves korunkban már blöffölünk.
5 éves korunkban már simán hazudunk.
Tinédzserek 5 beszélgetésből legalább 1-ben hazudnak a szüleiknek.

Innentől pedig már csak rosszabbodik a helyzet.

Átlagban napi szinten 10 és 200 között van a hazugságok száma, amit végig kell hallgatnunk, ha pedig valaki ismeretlennel találkozunk, akkor csupán 10 perc alatt átlag 3 hazugság hangzik el fejenként.

Ezek után, hogy látjuk mennyi megtévesztés történik nap folyamán, és hogy biztosak lehetünk abban, hogy a mindennapjaink része, érthetővé válik, hogy miért fontos az, hogy megtanuljuk észrevenni azt,ha valaki hazudik.

Nap mint nap hazugságokkal bombáznak minket. Ha meg tudjuk mondani, hogy mi igaz és mi nem, rengeteg sok csalódástól óvhatjuk meg magunkat, arról nem beszélve, hogy időnként akár az életünk is múlhat rajta.

Egy átlagember 54%-os pontossággal képes leleplezni a hazugságot.
Egy képzett szakembernél ez akár 90%-os is lehet.

Egyértelműen megéri gyakorolni ezt a készséget.

Amit fontos megértenünk a hazugsággal kapcsolatban, hogy nincsenek konkrét jelei a testbeszédben.

A hazugsághoz köthető jelek, sokkal inkább egy stresszhelyzetre utalnak.

A hazugság feszültséggel jár.

Aki hazudik, az a testbeszéde segítségével próbálja megnyugtatni magát. 

Ilyen például a
– mocorgás
– amikor egy székben fészkelődik valaki
– amikor a gallérjának a nyakát igazgatja
– amikor valamivel blokkolni próbáljuk azt, ami miatt kellemetlenül érezzük magunkat.

Blokkolásra a legegyszerűbb példa, amikor valaki megpróbálja a szemét takargatni, vagy a szája elé teszi a kezét.

Az is számíthat blokkolásnak, ha például valaki egy kérdés után valami féle akadály mögé áll, vagy az asztalon maga elé rak egy tárgyat.

Úgyanígy a lábak, kezek keresztezése is egy módszer arra, hogy nagyobb biztonságba érezhesse magát. 

Csak képzeljünk el valakit, aki éppen arról beszél nekünk, hogy középiskolában ő volt a legnépszerűbb gyerek, mindeközben pedig keresztbe tett kézzel ül előttünk.

Nem valószínű, hogy miközben éppen magát dicsőíti, felvenne egy ilyen védekező magatartást.

A közismert vakarózás, amikor valaki például az orrát fogja meg, pedig ismételten a stressz jele. Az adott testrészből távozik a vér nagy része, így viszketővé, hideggé válhat. 

Stressz hatása az is, ha az illetőnek elkezd kiszáradni a szája, túlságosan nagyokat nyel, illetve elhalkul, vagy akár megcsuklik a hangja.

A baj csak az, ha ezekre a jelekre hagyatkozunk, akkor még nem tudjuk biztosan, hogy az illető hazudik-e nekünk vagy csak szimplán ideges valami miatt.

Egyszerűen lehet, hogy csak viszketett az orra.

A legtöbb jelnek, amivel a hazugságot próbáljuk meg leplezni pont, hogy az ellentéte is utalhat a hazugságra.

Köztudott az, hogy aki hazudik, kerüli a szemkontaktustviszont vannak olyanok, akik ennek tudatában a hazugság közben pont hogy mélyen a szemünkbe néznek. 

Van, aki hazudozás közben a stressz miatt mocorogni kezd az előbb elmondott módokon, de vannak olyanok, akiknek az egész testük megmerevedik, pont azért, hogy véletlenül se leplezzék le magukat.

Van, aki hazugság közben félénké válik és elhalkul, van, aki meg pont, hogy agresszívabbá-hangosabbá válik. 

Az arcon történő micro-rezdülések figyelése az egyik legmegbízhatóbb módszer lenne, mégis ez az átlagember számára nehezen észrevehető, így nem vezet biztos megoldásra minket. 

Ezek után látjuk, hogy 1-1 jelzés felfedezése nem elég.

Keressük azt, ami nem illik oda.

Amivel mégis közelebb kerülhetünk az igazsághoz az azoknak a mozzanatoknak a keresése, amik láthatóan nem tartoznak oda. 

Például ha valaki egy szomorú történetet mesél el, és egy fél másodpercre elmosolyodik akkor lehet, hogy ezt azért tette, mert úgy érzi, hogy sikerül megúsznia a hazugságot.

Ide tartozik az is, ha valakinek éppen szégyellni kéne magát és ennek ellenére is domináns testbeszédet tanúsít, vagy az igazi klasszikus, amikor valaki igenlő válasznál nemlegesen rángatja a fejét. 

Ezek mellett mégis a legbiztosabb módszer a hazugság felfedésére az, hogyha először felmérjük a beszélgetőpartnerünket.

Ismerjük ki a partnerünket.

Egyszerű kérdésekkel próbáljuk meg kiismerni, hogy milyen, amikor igazat mond.

Mennyire mozgolódik közben, mennyire néz a szemünkbe, mennyit vakarózik, használ-e blokkolásokat hogy biztonságba érezze magát.

Mérjük fel a beszédstílusát is, nézzük meg például, hogy rövid válaszokat ad-e vagy éppen elhalmoz minket rengeteg információval. 

Próbáljunk meg odafigyelni arra, hogy mennyire beszél hangosan vagy halkan. 

Miután már ezzel megvagyunk, van egy alapunk a viselkedésére nézve. Innentől kezdve már könnyebben észrevesszük azt, ha valami furcsa. 

Kezdjünk el puhatolózni és tegyünk fel kérdéseket a témával kapcsolatban, figyeljük a reakcióit.

Bármi, ami jelentősen eltér a normál állapotától furcsa kell, hogy legyen.

Fontos, hogy ne legyünk agresszívak.

Nem szabad még sarokba szorítani, mert már ennek hatására is változhat a viselkedése még akkor is, ha igazat mond. 

Amikor válaszol a kérdéseinkre már felfigyelhetünk jó pár jelre. Általában azok, akik hazudnak, szeretik húzni az időt.
Szeretik újra elismételni a kérdés, visszakérdeznek azért, hogy időt nyerjenek ahhoz, hogy kitalálhassák, előkészíthessék a megfelelő hazugságot. 

Legtöbben, amikor hazudnak feleslegesen túl sok információt csempésznek a mondanivalójukba így próbálván hihetőbbé tenni az egészet. Ha valaki jelentéktelen és túl részletes infókat kezd el felénk dobálni, érdemes odafigyelni. 

Leleplezéshez 3 eszköz lehet hasznos számunkra.

1, A történet hallgatása közben pont hogy a jelentéktelen infókról érdeklődjünk.

Olyanokról, amikre tudniuk kéne a választ, viszont nehéz lehet rögtönözni, ha csak kitalálták az egész történetet. 

Ha például a párod azt hazudja neked, hogy behívták dolgozni, kérdezd meg, hogy mit evett munka közben, vagy azt hogy melyik munkatársai voltak bent.

Bármi olyan kérdés megteszi, ami egy pillanatra kizökkenti. Ha valaki igazat mond, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy emlékezzen a válaszra, viszont ha valaki hazudik, akkor annak ki kell találnia azt.

2, Miután végighallgattuk a történetet, kérdezzünk vissza úgy, hogy ne időrendi sorrendet kövessenek a kérdéseink.

Ennek segítségével könnyen megbuktathatunk egy hazug embert, mivel általában a hazugságot konkrét időrendi sorrendben tudja csak elmondani.

Ha valakivel valóban megtörténtek az események, akkor bármilyen részletet képes róla felidézni időrendtől függetlenül. 

3, Egyik pillanatról a másik válts témát és nézd meg, hogy hogyan reagál.

Hirtelen lecsillapodik? Visszaáll a hanglejtése? Megnyugszik, esetleg elmosolyodik?

Ez mind jele lehet annak, hogy úgy érzi, hogy megúszta a dolgot, pont ezzel leplezve le magát.

Nem szabad elfelejteni, hogy mindenki másképpen hazudik.

Az átlagembert könnyedén le lehet buktatni 1-1 jel alapján is, de sokkal megbízhatóbb módszer az, ha az említett technikák összességét alkalmazzuk egyszerre. 

A Socialized kurzusban a Magabiztosságon és a Karizmán kívül, részletesen foglalkozunk a testbeszéddel is. Ha érdekel, Kattints a képre.

socialized.hu
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu