“Legyél egy világítótorony az óceán közepén.
Érezd ahogy a negatív hullámok próbálnak ledönteni, de maradj talpon.
Ha a hullámok sikerrel járnak, akkor te is elveszel köztük és olyan leszel mint ők. “

Szeretném úgy kezdeni ezt a cikket, hogy a fiatalokhoz szól de sajnos egész életek vesznek kárba azért, mert megakarunk felelni másoknak.

Ez egy olyan téma ami minden korosztályt érint, és amíg nem oldjuk meg, sohasem fogjuk megtalálni a boldogságot az életben.

A tizenéves, aki nem találja a helyét az iskolában, aki nem képes az önmegvalósításra mert mindig másoknak akar megfelelni.

Úgy öltözködik ahogy a többi ember a környezetében, olyan hobbikat csinál, amik elfogadottak. Nem meri kimondani a saját véleményét.

Fél önmaga lenni és mindezek mellett is boldogtalan, mert valaki mindig beleköt abba amit csinál. Bármennyire is próbál beilleszkedni, nem tud önmaga lenni, a beszólások a piszkálódások viszont nap mint nap célba érnek nála.

De szó eshet egy olyan valakiről is, aki 60 évesen is azzal foglalkozik amit utál.

Mások véleményére alapozott, saját terveit nem merte megvalósítani, sőt a legrosszabb esetben, hagyta azt, hogy valaki más erőltesse rá a hivatását.

Éli a tipikus családos életet mert az a normális.

Lehet, hogy ő lenne korunk egyik legnagyobb zenésze, de elvetette ezt az ötletet mert túl sokat foglalkozott azzal, hogy a környezetében élők mit gondolnak róla.

Ehelyett lediplomázott egy olyan szakterületen ami nem is érdekli, talált egy olyan munkát, amit utál de a környezete dicsőíti érte. Családot alapított egy olyan nővel, akit nem is szeret, viszont a barátai dögösnek tartják.

Napról napra éli a szomorú és szánalmas életét, úgy érezve, mint egy madár, akit megfosztottak a szárnyaitól és egész életében kapirgálásra van ítélve.

Lehet, hogy erős példa volt, de sajnos gyakran történik ez, amikor másoknak próbálunk megfelelni, és nem a saját utunkat járjuk.

Miért akarunk ennyire megfelelni másoknak? Miért van az, hogy az időnk 80%-át azzal a gondolattal töltjük, hogy mások mit gondolnak rólunk?

Ez egyik ok a múltunkban keresendő.

Amikor még régen törzsekbe tömörültünk, óriási jelentősége volt annak, hogy mennyire tudunk beilleszkedni. Ha valaki kilógott a törzs tagjai közül, ellenkező véleménnyel rendelkezett mint a többiek, és ezt nem tudta nyers erővel nyomatékosítani bennük, sokszor az életébe kerülhetett.

Ha valami oknál fogva a törzs nem fogadta el, kiközösíthették, egyedül pedig több mint valószínű, hogy halálra volt ítélve.

A másik indok egy fals képen alapszik.

Kialakítottunk magunkról egy képet, amit meg akarunk őrizni, aminek meg akarunk felelni. Mivel ez a kép nem feltétlen tükrözi a valóságot, így a többi emberre vagyunk ítélve, hogy ezt folyamatosan megerősítsék bennünk.

Például kiakarod alakítani magadban azt a képet, hogy király arc vagy. Azért, hogy erről visszacsatolást nyerj a valóságból, folyamatosan az emberek kedvében kell járnod. Azokat a ruhákat hordanod amiket ők elfogadnak, azokat a hobbikat kell csinálnod amiket ők, azokkal a nőkkel, férfiakkal randiznod akik nekik is tetszenek.

Mindig amikor valami ilyesmit teszel, az emberektől elfogadást kapsz. Ez megerősíti benned azt a fals képet, hogy te igenis király arc vagy. Mindezt azért kell tenned, mert te önmagad nem vagy képes elfogadni azt, hogy igenis jó lehetsz.

Félünk attól, hogy ha valaki nem fogad el minket akkor mi magunk sem tudjuk önmagunkat elfogadni. Nem tudunk megfelelni a saját magunkról kialakított képnek.

Hogyan sikerült ebből kitörnöm?

Mivel saját magamban az utóbbi pár évben sikerült kialakítanom azt, hogy ne mások véleménye, megítélése alapján éljem az életem, ezért megpróbálom neked lépésekre bontani azt, hogy hogyan sikerült ezt elérnem.

Az első lépés az a probléma megértésén alapszik.

El kell fogadnunk azt, hogy bármit is teszünk az életben, mindig lesznek olyan emberek akik velünk nem értenek egyet.

Akármennyire is próbálunk mindenkinek megfelelni, akármennyire is mi vagyunk a legnemesebb emberek ezen a bolygón, soha sem fogjuk elérni azt, hogy mindenki elfogadjon minket.

A jó hír viszont az, hogy nem is kell.

A legmagabiztosabb, a legizgalmasabb emberek már feltettek azzal, hogy mások kedvében járjanak. Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor tudnak beilleszkedni a többi ember közé, ha olyanok lesznek mint ők.

Gondoljunk bele, hogy a környezetünkben kik az igazán fontos személyek?

Nem kell híres emberekre gondolni, elég ha körbenézünk a baráti társaságunkban.

Azokat akik szembe mennek az árral, akik kimondják a saját véleményüket, akik nem törődnek azzal, ha utálják őket tisztelet övezi. Őket hívjuk igazán autentikus, karizmatikus embereknek, az Ő közelükben tudunk mi is kiteljesedni.

Ezek az emberek izgalmasak, ők azok akik mellett mindig történik valami, akiktől tanulhatunk, akiktől pozitív élményeket kaphatunk.

Könnyű kijelenteni azt, hogy holnaptól nem érdekel mások véleménye, de sajnos ez nem olyan egyszerű.

Amikor valaki megpróbál minket lehúzni, meg kell érteni, hogy miért teszi azt.

Körülbelül 3 éve kezdtem el youtube-on tevékenykedni, egy másik csatornán. Egy vlog, amin keresztül az életemet mutatom be.

A csatorna indítása óta rengeteg- rengeteg negatív kommentet kaptam. Be kell vallanom, hogy az elején igenis fájtak. Ha valaki negatív kritikával illet bennünket, az sokszor fizikai fájdalommal jár.

Idővel viszont rájöttem valamire. Minden egyes alkalommal, amikor elolvastam a kommentet és elkezdtem elemezni, rájöttem, hogy nem velem van a baj.

Legtöbbször tisztán látni azt, hogy komment írójának van valami baja.

Lehet, hogy alacsony az önbecsülése. Lehet hogy irigy azért, mert te megvalósítasz egy olyan valamit amit ő nem tudna, vagy egyszerűen csak nem képes rávenni magát.

Mielőtt adnátok bárki véleményére, jegyezzétek meg azt, hogy én a mai napig nem találkoztam még olyan sikeres emberrel, aki másokat próbálna meg lehúzni.

El nem tudok képzeni egy olyan embert aki magabiztos, boldog, vannak céljai az életben, és mégis más embereket próbál meg lerántani maga mellé.

A sikeres emberek fölfele húznak másokat és nem lefelé. A negatív emberek, az elkeseredett emberek azok, akik nem tudnak fölfelé törni. Így az egyetlen megoldás ami marad számukra, az az, hogy a másokat húzzanak le a saját szintjükre.

Nagyon sokszor találkoztam azzal a ténnyel is, hogy az illető aki a negatív kommentet írja, nincs tisztában a teljes képpel. Ez nagyon fontos.

A való életben is, amikor valaki beszól nekünk az utcán, vagy az iskolában, fogalma sincs a mi életünkről.

Pusztán csak egy adott részletet, egy adott cselekedetet ragad ki. Ez olyan mintha egy filmet egy 10 másodperces jelenetből próbálnánk meg megítélni.

Természetesen ez a hozzáállás butaságra utal, de tényleg nem lehet haragudni az adott személyre. Egyszerűen nem ismer minket.

Főleg a való életben fordul elő még az is, amikor valaki csak azért szól be neked, mert éppen nem érzi jól magát.

Valaki beszólt neki, vagy valami nem sikerült neki. Felbosszantották, és a saját fájdalmát akarja rajtad levezetni.

Tedd fel a kérdést: Ezek után, mennyi értelme van magadra venni bármit is amit a másik mond? Lehet, ha 10 perccel később találkoztál volna vele, lepacsiztatok volna.

Nem szabad hagyni, hogy más emberek szétszórt gondolatai befolyásolják a te éltedet.

A te valóságodat.

Minden egyes alkalommal amikor kaptam egy hasonló jellegű kommentet elgondolkoztam, és mindig rájöttem arra, hogy nem bennem van a hiba.

Nem nekem kell változnom.

Ugyanez igaz a való életbeli példákra is.

Ha valaki beszól, gondolkozz el, hogy honnan ered az amit mond.

Miért mondja egyáltalán?

Minél többször teszed fel ezt a kérdést magadban, annál inkább hidegen tudnak majd hagyni a bántó megjegyzések. Eljutottam arra a szintre, hogy most már örülök a negatív kritikának.

Mindegyikre egy lehetőségként tekintek, egy lehetőség arra, hogy fejlődjek és én magam jobb, erősebb legyek. Itt vesztik el igazán hatalmukat a beszólogatások.

Természetesen fájni fog az elején, és még sok idő után is megérzi majd az ember.

Viszont a szép az egészben az az, hogy amikor valaki negatív kritikával illet engem akár youtube-on, akár az életben, már körülbelül 10 másodpercig tart csupán, hogy túltegyem magam rajta, és dolgozzak tovább az életemen, a céljaimon.

Nagyon fontos hogy képesek legyünk elfogadni magunkat.

Vizsgáljuk meg magunkat az élet minden területén.

Vizsgáljuk meg a külső tulajdonságainkat, a lelki világunkat, a személyiségünket.

Mindenünket.

Szánjunk időt arra, hogy megismerjük önmagunkat. Tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Legyünk tisztában az erősségeinkkel, a gyengeségeinkkel.

Az online kommunikációs kurzusomban a Socialized-ban is előkerül önmagad megismerése. Nem véletlen. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Magabiztos és Karizmatikus lehess.

Amin tudunk változtatni, változtassunk.

Sokszor azért fáj igazán egy egy negatív kritika mert legbelül tudjuk azt, hogy ha megtennénk a szükséges lépéseket, akkor képesek lennénk változni. Nem is az adott beszólás ami fáj, hanem a tudat, hogy mi gyengék vagyunk ahhoz, hogy ezen változtassunk.

Vannak viszont külső tulajdonságok amiket nem lehet megváltoztatni.

Lehet, hogy kopaszodunk, lehet hogy nagy az orrunk, lehet hogy nem vagyunk elég magasak.

Ezeket a tulajdonságokat BIRTOKOLNI kell. El kell fogadni, hogy ezek vagyunk mi.

Legyünk büszkék arra amik vagyunk, fogadjuk el a gyengeségeinket. Ha mi magunk megbarátkozunk a tulajdonságainkkal, akkor az igazság az, hogy egy idő után már másoknak sem fog feltűnni. Látni fogják, hogy nem tudnak rajtunk fogást találni ilyen jelentéktelen dolgokkal mint például, hogy a szüleinktől milyen genetikát örököltünk.

Mint ahogy a magabiztosságról szóló cikkemben is elmondtam, elengedhetetlen az, hogy cselekedjen az ember.

Minél többször cselekszünk bátran egy adott szituációban, annál könnyebben fogjuk tudni elfogadni saját magunkat. Ha egy beszélgetésben ellenkezik a véleményünk a másikéval tegyük szóvá. Mondjuk ki, és tartsunk ki a véleményünk mellett, ha tényleg abban hiszünk.

Ez folyamatosan arra tanít majd minket, hogy kiálljunk magunkért, és egy őszinte identitást építsünk fel.

Minél inkább tudjuk azt, hogy mik azok a dolgok amikben hiszünk, mik azok az irányelvek amik szerint éljük az életünket, annál kevésbe fog érdekelni minket az, hogy a másik ember mit gondol rólunk.

Legyenek céljaink, legyen valami ami felé haladunk minden nap.

Ha neked valami igazán fontos az életben, akkor nem lesz időd mások véleményével törődni. Ha te minden nap azon küzdesz, hogy te legyél korunk legnagyobb művésze, vagy hogy te legyél a legsikeresebb ember Magyarországon, akkor egyszerűen elsöpröd majd mások véleményét.

Annyira erőteljes csőlátásod lesz a célod felé, hogy minden más jelentéktelenné válik majd.

Ismét a másik csatornámat fogom felhozni példának. Amint rájöttem, hogy képes vagyok emberi életeket megváltoztatni pozitív irányba, onnantól kezdve már nem érdekelt az a pár személy aki megpróbál engem lehúzni.

A cél sokkal fontosabbá vált, mint a többi ember véleménye.

Az utolsó tanács amit pedig tudok adni, az a komfort zónánk tágítása. Ez mondhatni az életemet változtatta meg.

Minden nap tenni valami olyat, amit egyébként nem mernénk.

komfort zóna tágítása

Ezek lehetnek játékos formában, mint például lefeküdni a földre az utcán, vagy például feltartott kézzel sétálni. Csinálni valami butaságot amit egyszerűen nem mernél.

A hihetetlen az egészben az az, hogy amikor ráveszed magad elkezd zakatolni a szíved, 10-20 másodpercig teljesen beszipákolsz, és az emberek reakcióját figyeled.

Várod azt, hogy az emberek ujjal mutogassak rád, kinevessenek, megszóljanak…

A valóság ettől messze áll.

Rá fogsz jönni, hogy az embereket semmi más sem érdekli, csak az hogy RÓLUK mit gondolnak. Rád pillantanak és azonnal elkapják a tekintetüket, nehogy valaki megnézze őket azért, amiért téged néznek.

Valójában mindenkit annyira leköti a saját élete, hogy a másikéra kb. 5 másodperc figyelem se jut.

Lesz pár ember aki megnéz. Esetleg nevet egy jót.

Ezek lesznek az igazán értékes pillanatok. Ilyenkor rájössz utána, hogy semmi baj sem történt. Ő nevetett egyet, te pedig ugyanaz az ember vagy mint eddig.

Ugyanúgy épen, egészségesen. A fejed a helyén van, a szíved ugyanúgy ver mint eddig. Semmi baj nem történt.

Ezek az apró kihívások rengeteget segítenek majd abban, hogy rájöjj arra, hogy a másik ember véleménye nem befolyásolja a te életed.

Gondolj csak bele, hogy itt egy élet, aminek egyszer vége szakad.

Te hogy akarod leélni ezt az életet?

Úgy, hogy másoknak akarsz megfelelni a nap 24 órájában, ezzel önmagad fecsérelve, vagy pedig kiállsz végre magadért és a saját szabályaid szerint éled az életed?

Egyszerűen csak képzeld el az elmédet mintha egy ház lenne. Tényleg beengednél egy vadidegent a házadba, csak azért, hogy ő szétverje neked azt?

Itt az ideje bezárnod azokat az ajtókat, és felelősséget vállalni az életedért.

Ülj le és gondolkozz el azon amiről beszélgettünk.

Szánj időt arra, hogy megismerd magad, írd le, hogy mik azok a dolgok azok elvek amik fontosak az életedben és élj azok szerint.

Minden nap tegyél valami olyat amihez bátorság kell, állj ki magadért minden pillanatban és hidd el, hogy egy idő után már csak az számít, hogy saját magadnak tudj megfelelni.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, akkor az online Kurzusom is érdekelhet. Megtanítom azt, hogy hogyan ismerkedj idegenekkel, hogyan legyél magabiztos és karizmatikus. A képre kattintva találsz több infót.

socialized.hu
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu